Zenei eufória, dopamin-képződés
Sokakban felmerült már, mi lehet annak az oka, hogy bizonyos zenék valódi eufóriát okozniak számunkra, és az is, hogy vajon miért játszik olyan fontos szereet a zene népszokásokban, filmekben, marketingben. A Nature Neuroscience lapjain most számos eszközzel igyekeztek bizonyítani a lehetéges magyarázatot. Kutatások szerint bizonyos zenék hallgatásával együtt jár a jutalmazó hatású dopamin-felszabadulás. Ezt sok tényező okozhatja, így az is például, hogy ha ismerjük az adott dalt, várjuk a soron következő hangokat is. A szerző, Robert Zatorre, létre is hozott egy oldalt, ahol azokat a zeneszerzőket és modern számokat sorolja fel, melyek várhatóan ilyen dopamin-felszabadulást okoznak.
Kézzel látó vakok 
A "Lásd meg! Érintsd meg! Éld át!" kiállításokon tapintásukkal érzékelhették vakok is a magyar képzőművész, Gyüre László plasztikus design képeit. A Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete által szervezett "KÉZZEL LÁTÓK" elnevezésű szemléletformáló program egyik elemét képezi a tárlat, ahol EZEKET a képeket lehetett megtekinteni, illetve letapogatni. A program felhívja a figyelmet a kulturális esélyegyenlőségre is, a látó emberek mindennapjainak természetes része a képzőművészeti élményszerzés, ami mára látássérült emberek számára is elérhető művészeti befogadási forma. (Forrás: "KÉZZEL LÁTÓK" honlapja)
Hogy milyen színt látunk, sokszor jobban befolyásolják az emlékeink mint a látott kép
A látásról szeretjük azt gondolni, hogy objektív sok szempontból is, így a színek szempontjából is. Ám a valóság az, hogy ez ennél sokkal összetettebb folyamat. Nyilván az esetek nagyobb részében valóban objektívnek tekinthetjük, ám sokkal többször torzít, mintsem azt gondolnánk. Ha tudjuk, hogy valami milyen színű, mert tapasztalatunk vagy elképzelésünk van róla, akkor még szélsőséges fényviszonyok közti is ugyanolyan színűnek látjuk. Ez nyilván előnyös folyamat, hiszen nem kell azon gondolkodnunk, hogy partnerünk arca mitől teljesen más színű naplementében mint a déli napon, hanem tudjuk, hogy alapvetően milyen színű, és még a szélsőséges fényviszonyok közt is ugyanolyannak látjuk.Ezt a jelenséget vizsgálták Giessen Egyetem kutatói Karl Gegenfurtner vezetésével egy érdekes ötlet nyomán, ez olvasható az alábbi írásban.
Déja-vu kutatás váratlan fordulata 
A déja-vu egy nagyon misztikus dolog. A déja-vu az az érzés, amikor úgy érzi az ember, hogy az ami éppen az adott pillanatban történik vele, az mintha emlékeztetné egy pontosan ugyanolyan pillanatra, tehát mintha már egyszer átélte volta az adott pillanatot pontosan ugyanolyan formában. Nyilván sokféle nézőpontből létezik sokféle magyarázat a déja-vu jelenségre.
"A leedsi egyetem emlékezetkutató csoportja a Brain and Cognition című folyóiratban megjelenő tanulmányában első ízben számol be olyan vak emberről, akinek halláson, szagláson és érintésen keresztül déja vu élménye van. „Ez az esettanulmány a feje tetejére állítja a jelenségről alkotott korábbi elméletet” – írják a kutatók az EurekAlerten megjelent sajtóközleményükben. A hagyományos elképzelés szerint ugyanis a jelenség oka az, hogy az egyik szemből az információ pár mikroszekundummal előbb érkezik az agyba, mint a másikból, az agy pedig nem tudja pontosan elhelyezni az időben az első észlelést, olyan élményt keltve, mintha ezt egyszer már láttuk volna." Teljes cikk
Született ritmusérzék
Az öt hónaposnál idősebb és két évnél fiatalabb gyerekek a zene ritmusára és tempójára sokkal fogékonyabbak, mint bármi más hangra – állapította meg kísérletei során a Yorki Egyetem pszichológia karának kutatója, dr. Marcel Zentner és a finn Jyvaskyla Egyetem zenei kutatóközpontjának munkatársa dr. Tupmas Eerola. Elemzéseik szerint a zene bármely más összetevőjéhez, például a dallamhoz képest az ütemek váltották ki a leghevesebb reakciókat a kicsikből. Az is bebizonyosodott, hogy minél inkább képesek voltak összehangolni a mozdulataikat a zenével, annál jobban mosolyogtak. (Forrás: Nők lapja-Pszihé 2010 I/1. 18.o.)
Altatódalok szárnyán
A világ minden nyelvén léteznek altatódalok, közös bennük, hogy ritmusuk egyforma vagy nagyon hasonló: megfelel a test saját rezgésszámának. Testünk sejtjei meghatározott rezgésszámmal rendelkeznek. Ami rezeg, hangot is kelt, persze nem minden hangot hallhatunk: az emberi fül 15 és 20 000 Hz közötti rezgéstartományban képes érzékelni a hangot. Tehát, amikor az anyuka dúdol, akkor a gyermek megnyugszik, mivel ezt a ritmust már ismeri ’odabentről’. Különösebb énektudás sem szükséges, a hamis hangon dúdolt altató is megnyugtatja a kicsit. (Forrás: Nők lapja-Pszihé 2010 I/1. 13.o.)
